szia

Unalmas, fárasztó dolgok jutnak csak eszembe, amikor arra gondolok, hogy mik is a gondolataim. Unalmasak, de nem nekem, neked. Számomra fontosak, nem elhanyagolhatóak.

Most mégis olyan, mintha minden szertefoszlana. Tanácstalan vagyok, semminek sem látok értelmét... Csak sírok, aztán nevetek, aztán sírok... Aztán megpróbálom elterelni a gondolataimat, erre legjobb általában valami film, vagy olvasnivaló. Aztán kis idő múlva megint csak azon kapom magam, előástam valami emléket a múltból, ami hiányzik, és ismételten könnyezek...

Nem mehet ez így tovább... Lépnem kell.

Menekülni? Vagy tovább tűrni?

Vagy csak egyszerűen csak eltűnni...

szép napot neked.